Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 49 — A keresztény magatartása a szűkölködők és szenvedők iránt

Isten ma alkalmat ad az embereknek, hogy megmutassák: szeretik-e felebarátaikat. Aki igazán szereti Istent és felebarátait, irgalmasságot gyakorol a nélkülözők, szenvedők és megsebzettek iránt, akik közel állnak a halálhoz. Isten minden embert felhív, hogy végezze el elhanyagolt munkáját és igyekezzék visszaállítani az emberiségben Isten erkölcsi képmását (WM 49). TGy 322.1

A másokért végzett munka erőfeszítést, önmegtagadást és önfeláldozást kíván. Azonban mi az a kis áldozat, amit mi hozhatunk, azon áldozathoz képest, amelyet Isten hozott értünk egyszülött Fiának nekünk ajándékozása által? (6T 283). TGy 322.2

Megváltónk a legegyszerűbb módon közölte az örök élet elnyerésének feltételeit. A megsebesített és kirabolt ember (Lk 10:30-37) azokat ábrázolja, akik felkeltik az Ő érdeklődését, rokonszenvét és szeretetét. Ha elhanyagoljuk a szűkölködőket és szerencsétleneket, akikről tudomást szereztünk mindegy, kik azok -, nincs biztosítva örök életünk, mert nem teljesítjük Isten követelményeit, amelyeket támaszt velünk szemben. Nem érzünk részvétet és rokonszenvet embertársaink iránt, mert nem tartoznak baráti és rokoni körünkbe. Áthágtuk a második nagy parancsolatot, amelytől az utolsó hat parancsolat függ. Aki egy parancsolatot áthág, az egésznek megrontásában bűnös. Azok, akik nem nyitják meg szívüket az emberiség szüksége és szenvedése iránt, Isten követelményei előtt se nyitják meg, ahogy azt a törvény első nagy parancsa kifejezi (Mt 22:36-39). Szívüket és szeretetüket a bálványoknak adták, ezért nem tisztelik Őt, mint legfelsőbb Uralkodójukat (3T 524). TGy 322.3

Írjuk be lelkiismeretünkbe, mintha acéltűvel vésnénk a sziklába, hogy az, aki semmibe veszi az irgalmasságot, részvétet és igazságosságot, aki elhanyagolja a szegényeket, nem törődik a szenvedő emberiség szükségleteivel; nem kedves, nem udvarias; azzal Isten nem működhet együtt jellemének kifejlesztésében. A szív és lélek műveltségét könnyebben elérhetjük, ha oly gyengéd rokonszenvet tanúsítunk mások iránt, hogy kiváltságnak tekintjük, amikor jó cselekedeteink által enyhítjük szükségüket. Ha mindent meg akarunk kapni és tartani magunknak, akkor lelkileg elszegényedünk. Azonban Krisztus minden jellemtulajdonságát elnyerik azok, akik Krisztus lelkületében munkálkodva azt a munkát végzik, amit Isten reájuk bízott (6T 262). TGy 322.4

Krisztus nem nézte a rangot, társadalmi osztályt, világi dicsőséget és gazdagságot. Ő a jellemet és a nemes célkitűzést értékeli nagyra. Nem áll az erősek és a világ kegyeltjei mellé. Ő, az élő Isten Fia, lehajol és felemeli az elesettet. Ígéretei és bátorító szavai által igyekszik megnyerni magának az elveszett és elveszendő lelkeket. Isten angyalai figyelik Krisztus követőit, hogy meglássák, kik tanúsítanak gyengéd részvétet és rokonszenvet felebarátaik iránt. Figyelik, hogy Isten gyermekei hogyan nyilvánítják ki Krisztus szeretetét (6T 268). TGy 323.1

Isten nemcsak jótéteményeinket kívánja, hanem vidám tekintetünket is, reményteljes szavainkat, és meleg kézszorításunkat is. Midőn meglátogatjuk az Úr szenvedőit, találunk olyanokat is, akik már feladták a reményt. Hozzuk vissza életükbe a napfényt! Némelyeknek az élet kenyerére van szükségük. Olvassatok fel nekik Isten Igéjéből. Mások lelki betegségben szenvednek, amelyet földi balzsam, vagy orvos nem gyógyíthat meg. Imádkozzunk ezekért az emberekért és hozzuk őket Jézushoz! (6T 277) TGy 323.2