Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 47 — Isten szent Szombatjának megtartása

A szombat ünneplése nagy áldást rejt magában, és Isten azt kívánja, hogy a Szombat örömnap legyen számunkra. A Szombat beiktatásakor is öröm volt. Isten megelégedéssel tekintett le kezeinek munkájára. Minden alkotásáról kijelentette, hogy “igen jó” (lMóz 1:31). A menny és a föld örömmel volt tele. “Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának” (Jób 38:7). Habár a bűn bejött a világba és megrontotta Isten tökéletes művét, Ő még mindig annak a tanúbizonyságaként adja nekünk a Szombatot, hogy egy mindenható, végtelenül jó és kegyelmes Lény teremtett minden dolgot. Mennyei Atyánk a Szombat megünneplése által kívánja megőrizni az emberek között az Ő ismeretét. Azt kívánja, hogy a Szombat gondolatainkat Őrá irányítsa, az igaz, élő Istenre és az Ő megismerése által életünk és békességünk legyen. TGy 295.1

Midőn az Úr megszabadította népét, Izraelt Egyiptomból, és reájuk bízta törvényét, megtanította őket, hogy a Szombat megünneplése megkülönbözteti őket a pogányoktól. Ez különböztette meg Isten mindenhatóságának elismerőit azoktól, akik nem fogadták el Őt Teremtőjüknek és Királyuknak. Így szólt az Úr: “Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott” (2Móz 31:16-17). TGy 295.2

Mivel a Szombat volt a jel, amely megkülönböztette Izraelt midőn kijöttek Egyiptomból, hogy bevonuljanak a földi Kánaánba, úgy most is jel, amely megkülönbözteti Isten népét, midőn kijönnek a világból, hogy bemenjenek a mennyei Kánaánba. A Szombat a jele az Isten és az Ő népe között fennálló közösségnek; jele annak, hogy tisztelik az Ő törvényét. A Szombat megünneplése megkülönbözteti Isten engedelmes gyermekeit a törvény áthágóitól, megrontóitól. TGy 295.3

A felhőoszlopból Krisztus kijelentette: “Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket meg- szentellek” (2Móz 31:13). Isten a Szombatot jelül adta a világnak, hogy Ő a Teremtő és a Megszentelő is. Az a hatalom, amely minden dolgot teremt, ugyanaz a hatalom, amely újjáteremtett bennünket az Ő képmására, hasonlóságára. Azok számára, akik megszentelik a Szombat napját, a megszentelődés jegye. Az igazi megszentelődés összhangban áll Istennel, egységben van az Ő jellemével és azon alapelvek iránti engedelmesség által nyerhető el, amely elvek az Ő jellemének másolatai. Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsolatnak, a Szombat parancsolatának, engedelmeskedik az egész törvénynek és engedelmesség által megszentelődik (Róm 1:5). TGy 295.4

A Szombatot Isten nekünk is ugyanúgy “örök szentségül” adta, mint Izraelnek Azok számára, akik tisztelik Isten szent napját, a Szombat annak jele, hogy elismeri őket népének. A Szombat utal Isten ígéretére, hogy beteljesíti velük kötött szövetségét. Mindaz, aki elfogadja Isten kormányzásának e jelét, belép az isteni, örök szövetségbe. Az engedelmesség aranyláncához erősíti magát, amelynek minden szeme egy ígéret (6T 349). TGy 296.1