Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 46 — A tévedők kezelése

Krisztus azért jött, hogy az üdvösséget mindenki számára elérhetővé tegye. Kálvária keresztjén megfizette az elveszett világ megváltásának végtelen árát. Önmegtagadása, önfeláldozása, önzetlen munkálkodása, megaláztatása, mindenekfelett pedig életének feláldozása bizonyságot tesz az emberiség iránt érzett mélységes szeretetéről. Eljött a földre, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Küldetésének célja a bűnösök megmentése volt minden népben és nemzetben. Megfizette az árat mindenkiért, hogy megváltsa őket, hogy egységbe és összhangba hozza őket Önmagával. Nem kerülte el a legnagyobb tévelygőt és a legnagyobb bűnöst sem. Különösen azokért munkálkodott, akiknek a legnagyobb szükségük volt az általa hozott üdvösségre. Minél nagyobb szükségük volt a reformációra, átalakulásra, annál nagyobb volt érdeklődése, rokonszenve, és annál komolyabban munkálkodott érettük. Nagy szeretettől áthatott szíve mély részvétet érzett azok iránt, akiknek a legnagyobb szükségük volt átformáló kegyelmére. TGy 288.1

Azonban közöttünk, mint nép között, hiányzik a mély, komoly, szívet érintő rokonszenv és szeretet a megkísértettek és tévedők iránt. Sokan nagy hidegséget és bűnös hanyagságot tanúsítanak, amit Krisztus úgy ábrázolt, hogy “átmentek a másik oldalra”, és a lehető legtávolabb tartják magukat azoktól, akiknek szükségük van segítségükre. Az újonnan megtért léleknek gyakran heves küzdelmet kell vívnia megalapozott szokásai ellen, vagy valamelyik különleges kísértés ellen. Amikor legyőzi őt valamelyik szenvedélye vagy hajlama, vagy valami bűnös tapintatlanságot követ el, nagy szüksége van testvéreinek tapintatára és bölcsességére, hogy lelki egészsége helyreálljon. Ilyen esetekben gyakorolnunk kell Isten Igéjének következő tanítását: “Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1). “Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk” (Róm 15:1) [5T 603-605]. TGy 288.2

Enyhe rendszabályok, szelíd válaszok és kellemes szavak által sokkal eredményesebben reformálhatunk és menthetünk, mint szigorral és bántó nyerseséggel. Egy kis barátságtalansággal oly állapotba hozhatod az embereket, hogy már nem érheted el őket. Azonban az engesztelő szeretet lelkületével magadhoz kötheted és megszilárdíthatod őket a helyes úton. Gyakorold a megbocsátás lelkületét és támogasd a körülötted élők minden jó célkitűzését és tevékenységét! (4T 65) TGy 289.1