Tanácsok a gyülekezetnek

Személyes tapasztalat gyermekeink tanácsolásában

Vannak anyák, akik nem kezelik egyformán gyermekeit. Néha kárukra kedveznek nekik, máskor megtagadják tőlük ártatlan kedvtelésüket is, amely boldoggá tenné gyermeki szívüket. Ebben nem követik Krisztust, mert Ő szerette a gyermekeket, megértette érzéseiket. Együttérzett velük örömeikben és próbáikban (MH 389-390). TGy 226.5

Midőn gyermekeitek könyörögnek, hogy elmehessenek ebbe a társaságba, vagy arra a szórakozó összejövetelre, így szóljatok hozzájuk: “Nem engedhetlek el benneteket gyermekeim! Üljetek le és megmondom miért. Én Istenért és az örökkévalóságért munkálkodom. Isten nekem adott és gondjaimra bízott benneteket. Istent képviselem előttetek, azért ügyelnem kell reátok, mert számot kell adnom rólatok az ítélet napján. Akarjátok-e, hogy úgy írják be édesanyátok nevét a menny könyveibe, mint aki nem teljesítette kötelességét gyermekei iránt és megengedte az ellenségnek, hogy elfoglalja azt a területet, amelyet nekem kellett volna elfoglalva tartani? Gyermekeim, én elétek tárom a jó utat és ha ti úgy határoztok, hogy elfordultok édesanyátoktól és a gonosz ösvényre tértek, édesanyátok tisztán fog állani, azonban nektek kell szenvedni bűneitek büntetését!!” TGy 226.6

Én így cselekedtem gyermekeimmel és mielőtt befejeztem volna szavaimat, sírva mondták: “Nem imádkoznál értünk?” Én sohasem utasítottam vissza kérésüket. Letérdeltem melléjük és imádkoztam velük. Majd eltávoztam és imádkoztam értük egész nap és egész éjjel, hogy az ellenség varázslata megtörjön és kivívtam a győzelmet. Habár egy éjszakai munkámba került, azonban gazdagon megjutalmazva éreztem magam, amidőn gyermekeim nyakamba borulva mondták: “Óh édesanyám, oly boldogok vagyunk, hogy nem engedtél el bennünket, amikor el akartunk menni. Most már látjuk, hogy helytelen lett volna, ha elmegyünk!” TGy 227.1

Szülők, ti is így munkálkodjatok! Tegyétek feladatotokká ezt a munkát, ha azt akarjátok, hogy gyermekeitek ott legyenek Isten országában. TGy 227.2

Sohasem adhatunk ifjúságunknak megfelelő nevelést ebben, vagy bármely más országban, ha nem visszük el őket messze a várostól, mert a városok szokásai és életmódja alkalmatlanná teszi ifjúságunk lelkét az igazság befogadására (FE 312). TGy 227.3