Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 36 — Gyermekeink helyes fegyelmezése és nevelése

A világban uralkodó befolyás szerint az ifjúságnak meg kell engedni, hogy kövesse a természetes hajlamait. Ha nagyon vadak ifjú korukban, a szülők azt mondják: egy idő múlva rendbe jönnek. Midőn elérik a 16-18 éves kort, helyesen gondolkodnak majd, elhagyják rossz szokásaikat és végül hasznos férfiakká és nőkké válnak! Milyen tévedés!!! Éveken át megengedik az ellenségnek, hogy bevesse szívük kertjét. Megengedik, hogy a helytelen alapelvek növekedjenek bennük, azért sok esetben teljesen hiábavaló lesz gyermekeikért végzett munkájuk. TGy 215.1

Sátán ravasz, kitartó munkás, halálos ellenség. Bármikor mondanak egy meggondolatlan szót az ifjúság kárára akár hízelgésből, akár azért, hogy a bűnre kevesebb irtózattal tekintsenek Sátán előnyt szerez belőle és táplálja a gonosz magot, hogy gyökeret verjen és bőséges termést hozzon. Némely szülő megengedi, hogy gyermekeik rossz szokásokat fejlesszenek, amelyeknek jelei egész életükön át láthatók. Ez a bűn a szülőket terheli. Ezek a gyermekek keresztényeknek vallják magukat, azonban ha a kegyelem nem munkálkodik szívükben különleges mértékben, és nem hoz létre bennük mélyreható változást, múlt szokásaik láthatók lesznek minden eljárásukban és azt a jellemet nyilvánítják ki, amelynek kiformálását szüleik megengedték nekik (1T 403). TGy 215.2

A szülők irányítsák gyermekeiket és zabolázzák meg szenvedélyeiket, mert Isten biztosan megsemmisíti őket haragjának napján és a szülőket sem találja majd feddhetetlennek, akik nem fegyelmezték meg gyermekeiket. Különösen Isten szolgájának kell jól kormányozniuk és fegyelmezniük családjukat. Láttam, hogyha nem irányítják jól házuk népét, akkor nincsenek felkészülve arra, hogy ítélkezzenek vagy döntést hozzanak a gyülekezet ügyeiben is (1T 119). TGy 215.3

A szülők vonják felelősségre fiaikat és leányaikat, ha este távol maradnak otthonuktól. Tudniuk kell, hogy milyen társaságban vannak gyermekeik és kinek a házában töltik az estéket (4T 651). TGy 215.4

A gyermekekkel való bánásmód tekintetében az emberi bölcselet nem fedezett fel többet, mint amit Isten tud, és nem dolgozott ki bölcsebb ter- vet annál, mint amit Isten adott. Ki értheti jobban a gyermekek szükségleteit, mint Teremtőjük? Ki érdeklődhetik jobban jólétük iránt, mint Ő, aki vérén vásárolta meg őket? Ha Isten Igéjét gondosabban tanulmányoznák és hűségesen engedelmeskednének tanításainak, akkor kevesebbet kellene gyötrődniük a gonosz gyermekek helytelen magatartása miatt. A gyermekeknek is vannak jogaik, amelyeket szüleik ismerjenek el és tiszteljenek. Joguk van olyan neveléshez és kiképzéshez, amely a társadalom hasznos, tisztelt és szeretetreméltó tagjaivá teszi őket itt e földön, és erkölcsileg alkalmassá teszi őket a menny tiszta társaságára. Értessék meg az ifjakkal, hogy mind a jelen, mind a jövő jólétük nagymértékben függ azoktól a szokásoktól, amelyeket gyermek és ifjúkorukban kifejlesztenek (AH 306). TGy 215.5

Azok a férfiak és nők, akik azt állítják, hogy tisztelik a Bibliát és követik tanításait, sok esetben nem tartják meg követelményeit. Gyermekeik nevelésében a szülők inkább saját romlott természetüket követik, mint Isten kijelentett akaratát. E kötelességük elhanyagolása miatt a lelkek ezrei vesznek el. A Biblia szabályokat fektet le a gyermekek helyes fegyelmezésére. Ha a szülők ügyelnének Isten követelményeire, akkor ma más ifjúságot látnánk szerepelni az élet színpadán. Azonban a szülők, akik azt állítják, hogy olvassák és követik a Bibliát, egyenes ellentétben járnak el annak tanításával. Mindenütt hallják az apák és anyák gyötrelmes kiáltásait, akik panaszkodnak gyermekeik magatartása miatt, de alig ismerik fel, hogy ők hozzák magukra ezt a szomorúságot és gyötrelmet, mert helytelen szeretetükkel tönkre teszik gyermekeiket. Nem ismerik fel Istentől kapott felelősségüket, hogy gyermekeiket már csecsemőkoruktól kezdve kell ránevelni a helyes szokásokra (4T 313). TGy 216.1

A keresztény gyermekek többre értékelik istenfélő szüleik tetszését minden földi áldásnál. Szeretik és tisztelik szüleiket. Életük fő célja az legyen, hogy tegyék boldoggá szüleiket. Ebben a lázadó korban azok a gyermekek, akik nem kaptak helyes oktatást és fegyelmezést, csak kevéssé érzik kötelességeiket szüleik iránt. Gyakori, hogy minél többet tesznek értük a szüleik, annál hálátlanabbak és annál kevésbé tisztelik őket. TGy 216.2

A szülők nagymértékben kezükben tartják gyermekeik jövő boldogságát. Reájuk hárul az a fontos feladat, hogy kifejlesszék gyermekeik jellemét. A gyermekkorban kapott tanítások egész életükön át kísérik őket. A szülők elvetik a magot, amely kikel és jó vagy rossz gyümölcsöt terem. Fiaikat és leányaikat boldogokká, vagy nyomorultakká tehetik (1T 392-393). TGy 216.3