Tanácsok a gyülekezetnek

Teljes nyugalom és önmagunk szórakoztatása

Az ifjak gondoljanak arra, hogy számot kell adniuk minden kiváltságukért, idejük és képességeik helyes felhasználásáért. Felteszik a kérdést: “Ne szórakozzunk és ne üdüljünk fel? Állandóan dolgozzunk pihenés nélkül?” (CT 337) TGy 184.2

A fizikai munkából való kikapcsolódás szükséges lehet egy ideig, mert súlyosan igénybe veheti erőnket a nehéz munka, amit a pihenés után nagyobb sikerrel folytathatunk. Azonban lehetséges, hogy nincs szükségünk a teljes nyugalomra, vagy fizikai erőnk szempontjából ez nem jár a legnagyobb eredménnyel. A család tagjai ne pazarolják el drága pillanataikat akkor se, ha elfáradtak az egyik munkában. Kereshetnek könnyebb munkát, ami által áldására szolgálhatnak anyjuknak vagy testvéreiknek. Midőn enyhítik egymás terheit, gondjait, akkor megtalálják azt az igazi szórakozást, amely elveikből ered és valódi boldogságot nyújt és idejüket nem töltik el haszontalanul, önző vágyaik kielégítésére. Idejüket mindig jól felhasználhatják, és a változatosság által mindig felüdülhetnek. Idejüket mindig úgy használhatják fel, hogy minden pillanatuk áldást hoz valaki számára (3T 223). TGy 184.3

Sokan azt gondolják, hogy testi egészségük megőrzése érdekében szükséges, hogy az önző szórakozásoknak hódoljanak. Igaz, hogy a változás szükséges a test legjobb fejlődése érdekében, mert a test és a lélek a változatosság által felüdül és megerősödik, azonban ezt a célt nem érhetik el azáltal, hogy az ifjak hiábavaló szórakozásoknak hódolnak és elhanyagolják elvégzésre váró kötelességeiket, amelyeket el kellene végezniük (AH 508). TGy 184.4

A legveszedelmesebb szórakozóhely a színház. Ahelyett, hogy a jó erkölcs és erény iskolája lenne ahogyan oly gyakran hangoztatják ellenkezőleg, az erkölcstelenség melegágya. Ezek a szórakozások megszilárdítják és megerősítik a gonosz szokásokat és a bűnös hajlamokat. Aljas szövegű énekek, erkölcstelen mozdulatok, kifejezések és magatartás megrontják a képzeletet és lezüllesztik az erkölcsöket. Azok az ifjak, akik rendszeresen látogatják az ilyen helyeket, feladják elveiket. Nincsen erőteljesebb befolyás, amely jobban megmérgezné a képzeletet, megsemmisítené a vallásos befolyásokat és eltompítaná az ízlést a nemes szórakozások és józan valóságok iránt, mint a színházi szóra- kozások. E jelenetek szeretete minden alkalommal növekszik, amiképpen az alkoholos italok szeretete is növekszik fogyasztásukkal. Az egyetlen biztos eljárás: a színház, cirkusz és minden kétes szórakozóhely elkerülése (CT 334-335). TGy 184.5

Az élvhajhászók a divatos, modern táncok igazolására felhozzák Dávid táncát, amelyet tiszteletteljes örömmel járt az Úr előtt, azonban érvelésüknek nincs semmi alapja. Napjainkban a táncot éjjeli mulatozással és balgasággal kötik össze. Az egészséget és a jó erkölcsöt feláldozzák az élvezeteknek. A báltermek látogatói nem gondolnak Istenre és nem tisztelik Őt. Az imának és dicséneknek nincs helye összejöveteleikben. Mindezek döntő érvek a táncmulatságok ellen. Keresztények nem mennek el olyan összejövetelekre, amelyek csökkentik Isten szolgálata és a szent dolgok iránti szeretetünket. Dávid tánca Isten örömteljes dicsőítésére a frigyláda elszállításakor, a legkisebb mértékben sem hasonlít a modem táncokkal való dobzódáshoz. Dávid tánca Isten emlékezetét szolgálta, és az ő nevét magasztalta, a modern tánc pedig Sátán ravasz kitalálása, hogy általa elfelejtesse Istent (PP 707). TGy 185.1

Az ifjak általában úgy viselkednek, mintha a próbaidő drága órái, a kegyelem ideje egy nagy ünnep lenne, és mintha csak azért helyezték volna őket a világba, hogy a szórakozásoknak és az állandó izgalmaknak hódoljanak. Sátán minden erejével igyekszik rábírni őket arra, hogy a világi szórakozásokban keressék a boldogságukat és hogy azzal mentegessék magukat, hogy ezek a szórakozások ártalmatlanok, ártatlanok, sőt fontosak az egészség megőrzésére (1T 501). TGy 185.2

Az izgalmak és tetszetős szórakozások utáni vágy: kísértés Isten népe számára is, különösen az ifjúság számára. Sátán állandóan igyekszik elvonni az emberek gondolatait az előkészület munkájától olyan jelenetekre, amelyek még a jövőben következnek be. A világiak által állandó izgalmakat tart ébren, és a vigyázatlanokat rábírja, hogy vegyenek részt a világi élvezetekben: kiállításokban, előadásokban és vég nélküli, változatos szórakozásokban, amelyeknek célja az, hogy felkeltsék a világ szeretetét és világgal való egyesülés által elgyengítsék Isten népének hitét. TGy 185.3

Krisztus nem tekinti követőinek az élvhajhászókat. Csak azok Krisztus követői, akik önmegtagadók, józanok, alázatosak és szent életet élnek. Azonban az ilyen személyek nem találnak örömöt a világot szeretők léha, üres társalgásában (CT 325, 328). TGy 185.4

Ha igazán Krisztusé vagy, találsz rá alkalmat, hogy bizonyságot tégy Róla... Midőn meghívnak a szórakozóhelyre, akkor alkalmad lesz rá, hogy bizonyságot tégy Megváltódról. Ha hű vagy Krisztushoz, akkor nem keresel mentséget távolmaradásodra, hanem szerényen, de határozottan kijelented, hogy te Isten gyermeke vagy, azért elveid nem en- gedik meg, hogy oly helyen tartózkodj akárcsak egyetlen alkalommal is, ahová nem hívhatod meg Megváltódat, hogy Ő is jelen legyen. TGy 185.5

Krisztus követőinek társas üdülése és a világnak élvhajhászó, szórakozó összejövetelei között szembetűnő ellentét és különbség van. Ima, Krisztus nevének és a szent dolgoknak említése helyett a világiak ajkairól balga nevetés és tréfálkozó beszélgetés hallatszik. Az ő céljuk az, hogy vidám hangulatban töltsék el az időt, azért szórakozásuk balgasággal kezdődik és hiábavalósággal végződik (AH 512). TGy 186.1