Tanácsok a gyülekezetnek
Gyakoroljunk önuralmat és mértékletességet!
Bárcsak mindenkivel meg tudnám értetni Isten iránti kötelességét, hogy a legjobb állapotban őrizzék meg testi és lelki egészségüket, hogy tökéletesen szolgálhassák Teremtőjüket! A keresztény feleség tartózkodjék attól, hogy akár szóval, akár tettel felingerelje férjének szenvedélyeit, mert sokaknak egyáltalán nincs vesztegetni való erejük e téren. Ifjúságuktól fogva gyengítették agyukat és aláásták szervezetüket érzéki szenvedélyeik kielégítése által, ezért házasságkötésükben önmeg-tagadás és mértékletesség legyen jelszavuk! TGy 149.4
Ünnepélyes felelősség kötelez bennünket Isten iránt, hogy lelkünket tisztán, testünket pedig egészségben tartsuk, hogy hasznára lehessünk az emberiségnek és tökéletesen szolgáljunk Istennek. Az apostol a következő figyelmeztető szavakat intézi hozzánk: “Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban” (Róm 6:12). Ezekkel a szavakkal buzdít bennünket előrehaladásra: “Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető” (lKor 9:25). Pál figyelmezteti mindazokat, akik keresztényeknek vallják magukat, hogy szánják oda “testüket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” Önmagáról pedig ezt mondja: “Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1 Kor 9:27). TGy 149.5
Nem tiszta szeretet az, amely arra indítja a férfit, hogy feleségét kívánsága kielégítésének eszközévé tegye. Állati szenvedélyei kielégítésért kiáltanak. Milyen kevés férfi nyilvánítja ki szeretetét az apostol által előírt módon: “Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván (nem beszennyezve) ...hogy legyen szent és feddhetetlen” (Ef 5:25-27). Isten ezt a szeretetet ismeri el szentnek a házaséletben. A szeretet tiszta és szent alapelv, azonban a kéjes szenvedély nem ismer korlátozást, ezért nem a szeretet uralja és irányítja. Vak a következményekkel szemben, nem következtet az okból az okozatra, ami cselekedetével jár. TGy 150.1