Keresztény életmód

A szülők felelőssége

Az anya hivatása igen fontos. Noha a háztartás gondjai és nehéz kötelezettségek nehezednek rá, mégis azon kell fáradoznia, hogy a családra jótékonyan hasson. A mennyei Atya által gondjaira bízott gyermekek iránt, az anyának szent kötelességei vannak. Kiváltsága, hogy Krisztus kegyelme által, jellemüket az isteni példaképre alakíthatja és úgy befolyásolhatja a kicsinyeket, hogy azok Istenhez vonzódjanak. Sok családban nem volna oly nyomor látható, ha az anyák felelős hivatásukat mindenkor értékelték és legelső és legfontosabb küldetésüknek tartották volna, hogy gyermekeiket a földi élet kötelességeire és az eljövendő, az örök élet dicsőségére neveljék. Az anyának egyéni életében álladnóan fejlődnie kell, hogy gyermekeit minél tökéletesebben nevelhesse. Az ördög azonban mindig terveket sző, hogy a szülők és a gyermekek lelkét lekösse. Az anyákat visszatartja házi kötelességeiktől és a kicsinyek gondos nevelésétől, hogy önmaguknak és a világnak szolgáljanak. Gondolataikat a divat, a hiúság és értéktelen dolgok foglalkoztatják; elhanyagolják gyermekeik testi és erkölcsi nevelését és fejlesztését. KE 63.1

Ha az anya a világ szokásaihoz és divatjához alkalmazkodik, képtelen lesz felelősségteljes kötelességét teljesíteni. Ha a divat rabja lesz, kevesebb terhet tud viselni és az élet nem áldására, hanem terhére válik. Testi gyengesége arra késztetheti, hogy ne értékelje a kínálkozó alkalmakat és családja nélkülözi imáit és tanításait. Ha az anyák megbecsülnék azokat a kiváltságokat, melyeket Isten rájuk ruházott, kötelességeiket nem hanyagolnák el oly könnyen és nem merülnének bele a világ értéktelen hóbortjaiba. KE 64.1

Az anyák hivatása a karjaikban nyugvó csecsemővel kezdődik. Gyakran láttam, hogy az ily csöppségek, ha nem teljesítik kívánságukat, hánykolódnak, rugdalóznak és sírnak. Éppen ilyenkor szükséges, hogy e gonosz hajlamnak gátat vessenek. Sátán minden úton-módon megkísérli, hogy gyermekeink kedélyét uralja, azonban engedjünk-e neki, hogy gyermekeinket akarata szerint formálja? A gyermekek még nem tudják megítélni, hogy mily lélek uralja őket, ezért a szülők kötelessége a rossz hajlamokat megakadályozni, bölcsen eljárni. A gyermekek szokásait gondosan ellenőrizni kell. Gonosz hajlamaikat el kell fojtani, viszont serkenteni kell bennük a jó, a helyes iránti érzéket. A gyermeket mindenekelőtt önuralomra kell szoktatni. KE 64.2

Szoktassuk a gyermekeket mindenben rendszeretetre. Az anyák nagy hibát követnek el, ha megengedik, hogy gyermekeik a rendszeres étkezési idők között egyenek. A gyomor a rendszertelen evés következtében megromlik. Így vetik el későbbi szenvedések magvát. Néha azért olyan rosszkedvűek a gyermekek, mert olyan ételeket kapnak, melyek emésztetlenül panganak gyomrukban. Az édesanya pedig nem vesz időt arra, hogy a baj okát kutassa és balga eljárását megváltoztassa. Arra sem vesz időt, hogy a kicsinyek türelmetlen, nyűgös sírását csillapítsa. A kis betegnek valami süteményt vagy nyalánkságot ad ilyenkor, hogy megnyugtassa, de ez csak növeli a bajt. Sok anya pedig abbani igyekezetében, hogy még sokat végezhessen, izgatott és ingerültebb, mint a gyermek. Ilyenkor szidja, sőt még meg is veri a síró csöppséget, mert ezzel akarja megfélemlíteni és lecsendesíteni. KE 64.3

Sok anya panaszkodik gyermekei betegeskedése miatt; néha orvostól orvoshoz hurcolják gyermeküket, de ha csak egy kicsit is gondolkoznának, rájönnének arra, hogy kicsinyeik gyengeségének a helytelen táplálkozás az oka. KE 65.1

A szertelenség, a duskálkodás korszakát éljük. Az ifjúság, sőt gyakran még a hivő szülők gyermekei is áthágják a természet törvényeit. Egyízben Amerikában több tizenkét éven aluli gyermekkel ültem egy asztalnál. Többféle húsételt tálaltak fel és egy gyenge, ideges lányka savanyú uborkát kért. Hoztak is egy tál “vegyes salátát” savanyú uborkából, mustárból, erős fűszerekkel készítve, melyből bőven fogyasztott. A kislány híres volt idegességéről és ingerült, izgatott kedélyállapotáról. Ezt az állapotot éppen ezek az erősen fűszerezett ételek okozták. Az idősebbik fiú pedig el sem tudott volna hústalan étkezést képzelni; anyja minden további nélkül teljesítette fia kérését, mert egyébként neveletlenül elégedetlenkedett, ha megtagadták tőle. Az anya végül is gyermeke önfejűségének rabszolgája lett. A fiúnak foglalkozása egyáltalán nem volt és idejét haszontalan, sőt egyenesen káros könyvek olvasásával töltötte. Állandóan fejfájásról panaszkodott és az egyszerű ételek nem ízlettek neki. KE 65.2

A szülők foglalkoztassák gyermekeiket, mert a restség minden bűnnek melegágya. A testi munka, mely megfeszíti és edzi az izmokat, jó étvágyat gerjeszt egészséges, egyszerű eledelekre. Aki fiatal korában sokat dolgozik, az sohasem fog az asztaltól zúgolódva felkelni, amiért húshoz, nyalánksághoz, vagy egyéb egészségtelen táplálékhoz nem jutott. KE 65.3

Jézus, az Isten fia, példát adott az ifjúságnak, midőn Józsefnek segédkezett az ácsmesterségben. Azok, akik méltóságukon alulinak tartják, hogy a mindennapi élet kötelességeit teljesítsék, gondoljanak arra, hogy Jézus mindig engedelmeskedett szüleinek és ő is hozzájárult a család fenntartásához. József és Mária asztalára igen kevés nyalánkság került, mert igen szegények voltak. KE 66.1

A szülők adjanak jó példát gyermekeiknek a pénz helyes felhasználására. Némelyek, mihelyt pénzhez jutnak, nyalánkságokra, vagy egyéb haszontalanságokra költik; ha pedig elfogy pénzük, akkor veszik csak észre, hogy a szükségletekre nem jut. Általában, ha nagyobb a jövedelmük, az utolsó fillérig elköltik; ha azonban megcsappan, akkor nem elegendő tékozlásaik kielégítésére, tehát kölcsönökhöz folyamodnak. Mindenünnen kölcsönöket vesznek fel, hogy képzelt szükségleteikre fordíthassák. Így válnak becstelenekké, hazugakká. A mennyei könyvekben róluk vezetett feljegyzést nem szívesen látják majd az ítélet napján. Az étvágyat, a szemnek kívánságát kielégítik; meggondolatlan szokásaik következtében maradnak szegények, pedig rendes körülmények között jövedelmük elegendő lett volna. A pazarlás bűn, melyre az ifjúság igen hajlamos. Megveti a takarékosságot, nehogy zsugorinak tartsák. Vajjon mit fog szólni ezekhez Jézus, a menny dicső Királya, aki szorgalomban és takarékos munkában oly dicső példát mutatott nekünk? KE 66.2

Nem szükséges részleteznünk és bemutatnunk, hogy hogyan lehet mindenütt és mindenben takarékoskodni. Azok, akik az Úr útjain járnak, akik Őt vezetőjüknek választották, tudni fogják, hogy hogyan kell viselkedniök az KE 66.3

élet minden kötelezettségével szemben. Jézust fogják követni, aki szelíd és alázatos volt, s miközben krisztusi alázatot gyakorolnak, nem hallgatnak a kísértőre. Az ilyen emberek nem azon fogják tömi a fejüket, hogy miként elégítsék ki mohó étvágyukat, vagy visszás szenvedélyeiket, mialatt felebarátaik éheznek. Az a néhány fillér, amit naponta haszontalanságokra kiadnak, szemükben csak jelentéktelennek látszik, de ha ezeket a kis kiadásokat az egész évre összegezzük, akkor szinte el sem hisszük a megdöbbentő számokat. A kiadások összege pedig évről-évre növekszik. KE 67.1

Az Úr megmutatta a pazarlás rossz következményeit. A szülőket akarja ezáltal szigorúan meginteni, hogy gyermekeiket takarékosságra neveljék. Tanítsák meg őket, hogy a hiábavalóságokra kiadott pénz célját téveszti. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot is könnyen elfecséreli. Ha a földi javakkal hűtlenül bánnak, nem érdemlik meg, hogy a mennyei javakat rájuk bízza az Úr. Étvágyatokra ügyeljetek, fékezzétek. Szoktassátok gyermekeiteket példaadással is a hasznos munkára, hogy egyszerűen táplálkozzanak és ne lopják hiába a napot. Ébresszétek fel bennük a nemesebb érzelmeket. Mondjátok és magyarázzátok meg nekik, hogy Isten már kora ifjúságuktól fogva számít rájuk. Mondjátok meg, hogy a világ tele van erkölcstelenséggel, s ezért szükséges, hogy testüket-lelküket az Úrnak szenteljék. Benne erőt nyernek, hogy minden kísértésnek ellenálljanak. Idézzétek emlékezetükbe, hogy nem azért teremtette őket Isten, hogy saját vágyaikat szolgálják, hanem mert nemesebb célokra akarja életüket felhasználni. Utasítsátok őket mindenkor Jézushoz, ha kísértésbe esnek, hogy önző énjüket kielégítsék. Ha a Sátán azt sugalmazza nekik, hogy Istent elhagyják, könyörögjenek az Úrhoz: “Uram, segíts, hogy el ne essek”. Akkor Isten angyalai, feleletül tábort járnak körülöttük és a jó útra vezetik őket. KE 67.2

Krisztus is imádkozott tanítványaiért, de nem azért, hogy Isten kivegye őket e világból, hanem hogy a gonosztól megőrizze őket, hogy el ne bukjanak a kísértésekben, melyek mindenütt leselkednek rájuk. Ez legyen minden atya és anya imája. Ha pedig így imádkoznak gyermekeikért, akkor magukra hagyják-e őket, hogy tetszésükre cselekedjenek? Vajjon kielégítsék-e gyermekeik ínyencségét olyannyira, hogy az étvágy uralkodjék felettük? Azután pedig elvárnák, hogy ettől visszatarthatok legyenek? Bizonyára nem! Mértékletességre és önuralomra kell szoktatni a kisgyermeket már a bölcsőtől kezdve. Ennek a munkának felelőssége legnagyobb részben az édesanyán nyugszik. A leggyengédebb kötelék itt a földön, mely az édesanyát gyermekéhez kapcsolja. A gyermeket e szilárd és gyengéd kötelék következtében az anya élete és példája sokkal inkább befolyásolja, mint az apáé. Ezért az anya felelőssége igen nagy, viszont a férj kötelessége, hogy ebben az édesanyát támogassa. KE 68.1

Minden téren mértéktelenség látható. Evésben és ivásban, sőt a munkában is. Aki akkor is dolgozik és erőlteti a munkát, hogy azt meghatározott időre elvégezze, amikor már pihenésre lenne szüksége, az semmit sem nyer. Az ilyen ember kölcsönkért tőkéből él. Azokat az életerőket használja el, amelyekre a jövőben lenne szüksége. Később pedig nem rendelkezik a kellő képességgel, hogy elvégezhesse, mert már eleve elhasználta. A test ereje elfogyott, a szellemi szintúgy. Érzi, hogy veszteség érte, de nem ébred tudatára. Eljött ínségének ideje, de testi ereje és segédforrásai kifogytak. Mindenkinek, aki a természeti törvényeknek nem engedelmeskedik, többé-kevésbbé szenvednie kell. Isten úgy teremtett minket, hogy életünk különböző szakaira elegendő erővel rendelkezzünk. Ha ezt az erőt, túlterőltető munkával, meggondolatlanul eltékozoljuk, egyszer bűnhődni fogunk érte. Kevesebbet tudunk majd dolgozni, hasznavehetőségünk csökken, vagy teljesen tönkre megyünk. A munka ne tartson késő estig. Ha a nappali órákat kellőképpen kihasználtuk, akkor a késői munka már túlerőltetés, s a kimerített test a túlterhelés miatt szenved. Aki így tesz, sokkal többet veszít, mint amennyit látszólag nyer. Életerejét kimerítette és munkája már csak ideges ingerültségen alapszik. Először talán észre sem veszi kárvallását, de biztosan aláássa egészségét. KE 68.2

A szülők töltsék az estéket családjuk körében, a napi gondokat és nehézségeket pedig tegyék félre. A férj és apa sokkal boldogabb lenne, ha szokásává válna, hogy családja békéjét nem zavarná üzleti bajaival, gondjaival és főként nem bosszankodna rajtuk. Szüksége lehet ugyan felesége tanácsára és nehézségeiket Isten elé tárhatják komoly imában, Kitől enyhülést és bölcsességet nyernek; de ha állandóan üzleti ügyekkel foglalkoznak, ez tönkreteszi a lelki és testi épséget. Az esték mindig a legszebb összhangban és egyetértésben teljenek el. A családban vidámság, szeretet és előzékenység uralkodjék. Ez az igazi vonzerő. Ha a szülők folytonosan gondterheltek, ingerültek, lehangoltak, a gyermekeket szintén az elégedetlenség és veszekedés lelkülete hatja át. Így az otthon a föld legnyomorúságosabb tanyája lesz. A gyermekek szívesebben fognak az utcán vagy barátaik körében, esetleg rossz társaságban tartózkodni, mint otthon. S mindezt könnyen megakadályozhatnók, ha mindenben követnők a mértékletesség és türelem törvényeit. Ha a családban mindenki uralkodna önmagán, a családi otthon valóságos paradicsommá lehetne. Tegyétek otthonotokat kellemessé, hogy gyermekeitek valóban a föld legmeghittebb helyének érezzék. Vegyétek körül gyermekeiteket olyan szeretettel, hogy ne kívánkozzanak utcai pajtások után és a bűn tanyáira megvetéssel gondoljanak. Ha olyan a családi élet, amilyennek lennie kell, akkor az ott szerzett szokások, — ha majd az ifjúság elhagyja a szülői házat, hogy a világban szárnyra keljen — a kísértések ellen a legjobb védgátul fognak szolgálni. KE 69.1

Lakásunkat családunk javára, vagy pedig mutogatásra rendezzük-e be? Vajjon gyermekeink számára készítünk-e napos, kellemes helyiségeket, vagy sötét kamrába zárjuk őket? A szép tágas szobákat idegeneknek tartjuk-e fenn, kiket úgysem boldogíthatnak? Nem végezhetünk jótékonyabb, nemesebb, szebb munkát annál, minthogy gyermekeinket helyesen, gondosan neveljük. Tanítás és példaadás rögzítse gyermekeink elméjébe a helyes életelveket. Tiszta életmód, helyes magatartás képesíti gyermekeinket arra, hogy részüket e földön elvégezzék. KE 70.1

Mesterkélt szokásaink sok áldástól és örömtől fosztanak meg bennünket és képtelenné tesznek arra, hogy hasznosak legyünk. A divat szerint élni: nehéz és hálátlan feladat. Hányszor áldozzák fel egészségüket, pénzüket, idejüket, teszik próbára türelmüket, vesztik el önuralmukat, a látszat, külsőségek, tetszelgés kedvéért. Ha a szülők az egyszerűséghez ragaszkodnának, és hiúságuk kielégítésére nem költekeznének, a divatot nem követnék, példájuk által gyermekeiknek felbecsülhetetlen nevelést nyujtanának. Legyenek függetlenek, őrizzék a helyes irányt, ne kövessék azokat, akik bár Krisztust vallják, de az önmegtagadás keresztjét felvenni vonakodnak. A gyermekekből így idővel erkölcsös, értékes férfiak és nők válnának, akik bátran vállalnák a harcot az igazsagért, az uralkodó divat és általános vélemény ellenere is. KE 70.2

A szülők minden eljárása megnyilvánul a gyermekek későbbi életében. Ha a szülők pénzüket a divatra, ékszerre és romlott ínyük, étvágyuk kielégítésére költik, akkor gyermekeikben csak a hiúságot növelik, önzést, rossz tulajdonságokat keltenek életre. Sok asszony panaszolja, hogy sok gondja, munkája van és ezért sohasem ér rá gyermekeivel törődni, őket türelmesen oktatni, vigasztalni. Az ifjú szív részvétre, szeretetre vár s ha ezt szüleitől meg nem kapja, idegenekhez fordul, akik erkölcsét, kedélyét megkárosíthatják. Sokszor megesik, hogy édesanyák gyermekeiket ártatlan szórakozásoktól is eltiltják, mert ahhoz sem időt, sem fáradságot nem vesznek maguknak. Ugyanis egyéb haszontalan piperével, cicomázással vannak elfoglalva, ezzel pedig csak a gyermek hiúságát és nagyravágyását melengetik. Ha nem törődünk a fával csemete korában, vadul fog az felnőni. Ha majd a gyermekekből felnőttek lesznek, akkor fogják a szülők példaadásuk gyümölcsét meglátni; gőgjüket és erkölcsi értéktelenségüket. De akkor már késő. A szülők panaszolják gyermekeik hibáit, de vakok azzal a ténnyel szemben, hogy azt kell aratniok, amit vetettek. KE 70.3

Keresztény szülők! Vegyétek fel kereszteiteket. Józanul gondoljatok szent kötelességeitekre, melyek rajtatok nyugszanak. Kövessétek Isten törvényét és ne hódoljatok a világ esztelen és dőre hóbortjainak, “a szem kívánságainak, az élet kérkedésének”. Családotok boldogsága és az emberi társadalom jövendő jóléte függ attól, hogy milyen testi-lelki nevelésben részesítitek gyermekeiteket első életéveikben. Ha gyermekeitek ruházata tiszta, csinos és egyszerű, akkor az anyáknak is marad arra idejük, hogy gyermekeiket tanítsák, nekik örömet szerezzenek és őket arra oktassák, hogy szívesen, szeretetből engedelmeskedjenek. KE 71.1

Mihelyt a gyermekek értelme nyiladozik, tárjátok fel előttük a természet nagy könyvét. Ezek az oktatások, melyeket a környezet szemléltet, felejthetetlenek. Készítsétek elő gyermekeitek szívét a Magvető részére, hogy majd egykor jó talajba hulljék a mag. Ha csak félannyi munkát és időt szentelnének az édesanyák családjuknak, mint amennyit hiúságukra és a divatra fordítanak és helyettük inkább gyermekük lelkületét művelnék, helyes szokásokra oktatnák, akkor a családokban észrevehető változás menne végbe. KE 71.2

Nemrégiben azt mondotta egy anya, hogy örvend ugyan jól megépített házának, de szeretné lakását szépen, kifogástalanul berendezni, mert bosszankodik a bútorzat és a faburkolat kisebb hibáin. A jó ízlést az ilyen dolgokban nem kárhoztatjuk; a szomorú a dologban csak az, hogy szépérzékét nem a gyermekek nevelésében érvényesítette. Gyermekei képezték ugyanis azt az épületet, melyért anyjuk a felelős; sajnos, hogy vad és szerénytelen eljárásuk, izgatott és önző jellemük bántóan hatott! Mindezzel szemben az anya vak és süket volt. Háza, berendezése fontosabb volt számára, mint gyermekei jelleme. KE 72.1

A tisztaság és rend keresztény kötelesség, de nem szabad annyira túlzásba vinnünk, hogy miatta más fontosabb dolgot elhanyagoljunk. Akik ilyesmiért elhanyagolják gyermekeik gondozását és érdekeit, hasonlatosak azokhoz, akik megtizedelik a mentát és a köményt is, de az ítéletet és az irgalmasságot elhanyagolják, melyek pedig legfontosabbak a törvényben. KE 72.2

Minél engedékenyebbek a szülők gyermekeikkel szemben, annál önfejűbbek, szenvedélyesebbek és akaratosabbak lesznek. Vajha meggondolnák a szülők, hogy mind saját, mind gyermekeik boldogsága a korán megkezdett józan neveléstől függ. Kik is ezek a gondviselésükre bízott kisdedek? Az Isten családjának ifjabb tagjai, akiket ránk bízott, hogy ápoljuk őket, “hogy olyanok legyenek, mint a plánták, és mint a templom mintájára kifaragott oszlopok”. Milyen szép és milyen fontos munka ez! Mégis vannak anyák, akik távolabbi, szélesebb misszióterületre vágyakoznak. Úgy gondolják, hogyha Afrikába vagy Indiába mehetnének, ott megfelelőbben tevékenykedhetnének. Ámde a mindennapi élet apró kötelességeit vállalni, azokat hűen és kitartóan teljesíteni, csekélyebb értékűnek tűnik fel előttük. Miért van ez vajjon? Onnan ered-e, hogy az anya munkáját csak nagyon ritkán értékelik? Sok olyan gondja van az édesanyának, melyről sok férjnek tudomása sincs. Gyakori, hogy a férj az otthonban üzleti ügyeivel terheli családját. S ha hazajön, és nem talál mindent ízlése szerint, a legnagyobb rendben, türelmetlenül és kíméletlenül bánik feleségével. Esetleg dicsekszik napi munkájának eredményeivel, de amit az anya végzett, azt lényegtelennek látja és nem becsüli. Gondjait lekicsinyli. Mit is csinált hát az egész nap? Csak főzött, a gyermekekre ügyelt, a házat tartotta rendben. Egész nap csak azon fáradozott, hogy a háztartásban minden simán menjen. Erejét megfeszítve, — noha fáradtan és kimerülve, — barátságosan, kedvesen foglalkozott gyermekeivel, tanította őket, hogy a helyes úton járjanak. Mindehhez sok igyekezetre és türelemre volt szüksége. Munkájával mégsem dicsekedhet. Úgy látszik, mintha semmit sem végzett volna, pedig nem úgy van. Habár munkája gyümölcsei nem szembeszökőek, mégis angyalok őrzik a gondterhelt anya minden lépését, látják napról-napra hordozott terheit. S noha nevét sohasem fogják följegyezni a világtörténelem lapjaira, és nem is részesül a világ hódolatában és dicséretében, mégis Isten örökre feljegyzi az élet könyvébe a dolgos édesanya munkáját. Az anya megteszi, ami tőle telik. Isten szemében tevékenysége magasztosabb mint a királyé, mert jellemet fejleszt, értelmet formál. KE 72.3

A ma élő anyák nevelik fel a jövő nemzedékét. Fontos tehát, hogy gyermekeiket úgy neveljék, hogy a későbben mindenünnen rájuk törő kísértéseknek ellenálljanak. KE 74.1

Bármily felelősségteljes és terhes legyen is az apa állása, mégis mindig ugyanolyan mosolygós és barátságos arccal térjen haza otthonába, mint ahogyan látogatóit és barátait üdvözli. Éreztesse feleségével, hogy mindig őszinte és szerető támasza. Az anya terhe mindjárt könnyebbé válik, ha az apa karja támogatja, ha felelősségteljes és nehéz munkájában befolyásával segítségére siet. Hiszen gyermekei éppúgy az övéi is, mint az anyáé. KE 74.2

Az apának mindenben könnyíteni kellene az anya terhein. Szabad idejében foglalkozzék gyermekeivel. Menjen ki velük a szabad természetbe és mutassa meg nekik azokat a csodákat, melyek mind az Isten hatalmát és dicsőségét hirdetik. Értesse meg gyermekeivel, hogy Isten, ki mindezt teremtette, csak a szépet és a jót szereti. Krisztus a mezők liliomaira és az ég madaraira hívta fel tanítványainak figyelmét, midőn az isteni gondviselésről beszélt, mely az emberek minden lépését számon tartja. Mondjátok meg a gyermekeknek, hogyha az emberek bármennyi időt is fordítanának arra, hogy külsejüket díszítsék, mégsem érhetnék el, sőt még meg sem közelítenék a legegyszerűbb virág szépségét. Így terelődnek majd gondolataik a mesterségesről a természetes felé. Megtanulhatják ebből, hogy Isten mindezt a szépséget élvezetükre adta, hogy szívüket teljesen és egészen neki ajándékozzák. KE 74.3

A szülők ébresszenek kedvet gyermekeikben az egészségtan tanulására. Az ifjúságnak tanítást kell kapnia teste, szervezete felől. Csak kevesen vannak, akik bizonyos ismeretekkel bírnak az élet titkairól. Sok anya csak keveset tanulmányozza az emberi testet, és nem tudja, hogy fínom részei között milyen az összefüggés, a kölcsönösség. Nem értik, hogy a testnek milyen hatása van a kedélyre, viszont a kedély hogyan befolyásolja a testet. Haszontalan csekélységekkel foglalkoznak, majd panaszolják, hogy nincs idejük a szükséges ismeretek megszerzésére, gyermekeik egészségének ápolására. Kevesebb fáradtságot jelent számukra, ha gyermekeiket az orvosokra bízzák. A gyermekek ezrei azért halnak meg, mert az anyák nem ismerik azokat a törvényeket, melyek létüket szabályozzák. KE 74.4

Ha a szülők felfognák annak jelentőségét, hogy mit jelent a természet törvényeit ismerni és azt a gyakorlatban alkalmazni, akkor sokkal boldogabb világot élhetnénk. Tanítsátok meg gyermekeiteket, hogy az okról az okozatra következtessenek. Mutassátok meg nekik, hogyha megsértik létük törvényeit, akkor emiatt szenvedniök kell. Ha eleinte csak lassan haladtok is e munkában, ne csüggedjetek, hanem türelemmel, kitartóan oktassátok őket, míg a végső győzelmet ki nem vívtátok. Oktassátok őket testük felől, hogy miként gondozzák azt. Közönyösség a test egészségének fenntartása tekintetében, az erkölcsiekben is közönyösségre vezet. KE 75.1

Okvetlen tanítsátok meg gyermekeiteket a helyes és egészséges főzésre. Mialatt a főzésre és az egészségtanra oktatjátok őket, a nevelés legfontosabb ágazatának alapjait fektetitek le, egyidejűleg pedig olyan elveket véstek szívükbe, melyek a vallásos nevelés nélkülözhetetlen kellékei. KE 75.2

Ezek a tanítások szükségesek, és ha lelkiismeretesen teljesítitek, akkor mint erődítések őrzik meg gyermekeiteket a világot uraló gonoszságtól. Asztalunkon mértékletesség uralkodjék. Lakásunk pedig legyen mindig napfenyes és jól szellőztetett, levegős. Szobáink kedélyes és vidám hangulatára szükségünk van. Gyermekeinket egészséges életmódra kell nevelnünk és a mennyeiekkel is megismertetnünk. Mindezt véghezvinni: igen nagy dolog. Sok imába, könnyhullatásba, türelembe és sokszor elismételt tanításba kerül. Gyakran tanácstalanul vergődünk, hogy mit is tegyünk; azonban felajánlhatjuk gyermekeinket imában az Úrnak és kérhetjük: “Uram végezd el a te munkádat, lágyítsd meg gyermekeink szívét!” Imánkat az Úr meghallgatja, mert figyel a gonddal terhelt anya könyörgésére és látja könnyeit. Midőn az Üdvözítő a földön járt, az anyák hozzá vitték gyermekeiket. Azt gondolták, hogyha kezeit rájuk helyezi, több bátorságuk lesz őket Krisztus szavai szerint nevelni. Krisztus ismerte az anyák szándékait, s ezért megdorgálta tanítványait, mikor azok vissza akarták őket utasítani: “Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.” (Márk 10, 14.) Krisztus szereti a kicsinyeket és őrködik a szülők munkája felett. A bűn mindjobban elharapódzik, és ha gyermekeinket meg akarjuk menteni, komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Krisztus mondotta: “Én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Ján. 17, 19.) KE 75.3

Azt akarta, hogy tanitványai megszentelődjenek és önmagát adta példaképül, hogy Őt kövessék. KE 76.1

Ó, bárcsak minden szülőnek ez volna az álláspontja és mondaná: “Szeretném, ha gyermekeim szilárd alapelveket nyernének és ezért én magam járok előttük jó példával”. Az anyák ne sajnáljanak semilyen áldozatot, melyet családjuk üdvösségéért kell hozniok. Gondoljanak arra, hogy Jézus saját életét adta megváltásukért. Ebben az áldásos munkában vele dolgoztok és az Ő segítségét fogjátok érezni. KE 76.2

Ha bármi másban mulasztásokat követünk is el, de gyermekeink nevelésében tökéleteseknek kell lennünk. Ha a szülői házat tisztán, erényesen, gondos neveléssel hagyják el, és ha Isten világtervében betöltik — még legszerényebb helyüket is, — akkor életünk nem volt hiábavaló. KE 76.3

Isten ezen utolsó napokban az egészségtanra is fényt derített. A mindenütt környékező veszélyből kimenekülhetünk, ha ezen világosságban járunk. Sátán minden erejét felhasználja, hogy az embereket elcsábítsa; rábírja őket mohó étvágyuk, kívánságaik kielégítésére és hogy idejüket haszontalanságokra fecséreljék. Az önző, testies élvezeteket Sátán vonzókká teszi; pedig a mértéktelenség úgy a testi, mint a szellemi erőket felőrli. Akit egyszer megnyert a maga számára, azt állandóan kísérti, míg végül is leláncolja, uralja. KE 77.1

A szülők tartsák kötelességüknek, hogy jellemes embereket neveljenek, akiknek van erkölcsi erejük, hogy a kísértéseknek ellenálljanak, embertársaik javára és Isten dicsőségére szolgáljanak. Akik szilárd alapelvekkel kerülnek ki az életbe, azok felvértezve vállalják a harcot a világ romlottságával. Az édesanyák minden alkalmat ragadjanak meg, hogy gyermekeiket a hasznos munkára szoktassák. KE 77.2

Az édesanya munkája szent és igen fontos. Szoktassa gyermekeit kora ifjúságuktól fogva önuralomra és önmegtagadásra. Az anya ideje mindenekelőtt bizonyos értelemben gyermekeié. De ha elfajult korunk dőreségei, a szórakozás, a divat és a társaságok veszik el idejét, gyermekei nem kapják meg a szükséges gondos nevelést. KE 77.3

Anyák panaszkodnak a mindenütt tapasztalható mértéktelenség miatt, de okát nem kutatják. Gyakran az ebédlőasztalnál vetik meg alapját. Anyák, akik keresztényeknek vallják magukat, erősen fűszerezett ételeket, nyalánkságokat tálalnak fel, melyek az élvezetvágyat serkentik és kicsapongásokra vezetnek! Az étkezés gerince majdnem minden családban, a hús, mely a vért hevíti és szennyezi. Ha ebből kifolyólag betegségek keletkeznek, akkor az isteni gondviselést okolják, noha csupán a helytelen életmód következménye. Ismétlem: a mértéktelenség már a család asztalánál kezdődik. Legtöbben annyiszor elégítik ki mohó étvágyukat, míg ez második természetükké válik. Aki nagyon sokat, vagy egészségtelen táplálékot eszik, az csökkenti erejét és nem tud a szenvedélyeknek és vágyaknak ellenállni. Sok szülő megengedi, hogy gyermeke akkor és annyit egyék és igyék, amikor és amennyit akar. Így akarják magukat attól a fáradtságtól megkímélni, hogy gyermekeiket türelemmel önmegtagadásra szoktassák. Az ínyencség és a vágyak kielégítésére való törekvés a korral csak erősbödik; ennek következtében az így szoktatott ifjúság, minél idősebb, annál inkább élvvágyó és rabszolgája szenvedélyeinek. Mihelyt kilép az életbe és társaságba kerül, képtelen ellenállni a kísértéseknek. A kicsapongók, a dohány rabjai, az italosok és iszákosok mutatják a rossz nevelés és önző élvvágy következményeit. KE 77.4

Ha a mértéktelenség borzalmas következményei miatt keresztény emberek szomorú panaszait halljuk, azonnal felvetődik a kérdés: Vájjon ki nevelte ezt az ifjúságot? Ki oltotta beléjük a mértéktelen élvvágyat? Ki nem tett eleget azon komoly kötelezettségének, hogy jellemüket az életre és Isten országában a mennyei lényekkel való érintkezésre kiképezze? KE 78.1

Milyen jelenet pereg majd le, amikor a szülők gyermekeikkel a végső leszámolásnál találkozni fognak! Gyermekek ezrei, kik az étvágy és az aljas bűnök áldozatai lettek, az élet roncsaiként fognak szüleik előtt állani, akik így nevelték őket. A szülőkön kívül vajjon ki viselje ezt a rettenetes felelősséget? Vajjon az Úr teremtette őket ilyen romlottan? Ő nem, bizonnyal nem! Ki végezte hát ezt a rettenetes munkát? Vajjon a szülők bűne nem azért öröklődött-e utódaikra, mert önmaguk is engedtek a bomlasztó kéjvágynak és szenvedélynek? És vajjon ezt a munkát nem azok fejezték-e be, akik elmulasztották, hogy a gyermekeket az Isten által adott Példakép szerint neveljék? Amilyen biztos, hogy gyermekeinket itt látjuk magunk előtt, oly biztos, hogy egykor majd számot kell adnunk róluk Isten előtt. KE 78.2

Sátán mindig résen áll. Éppen ott fog hozzá a kísértéshez, ahol az akaraterő és az erkölcsi ellenállás a leggyengébb. Ő rendezteti a mulatságokat, lakomákat, ő irányítja a divatot, hogy így az anyákat haszontalan időfecsérlésre bírja és gyermekeik nevelésétől elvonja. Mai ifjúságunknak oly anyákra van szüksége, akik gyermekeiket már a bölcsőtől kezdve fegyelemre nevelik, hogy szenvedélyeiket uralják, az étvágyat és az önző ént megtagadják. “Parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi.” A zsidóknak megmutatta az Úr, hogy mimódon neveljék gyermekeiket, hogy a pogányok bálványimádását és istentelenségét el ne fogadják. “Vegyétek azért szívetekre és lelketekre szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; ... mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.”(5. Móz. 11, 18—19.) KE 79.1

Az asszony töltse be Istentől rendelt helyét, mint férjének segítőtársa. A világnak oly anyákra van szüksége, akik nemcsak névleg, hanem valóban minden tekintetben anyák. Teljes joggal mondhatjuk, hogy az asszony kötelességei sokkal szentebbek, mint a férfiéi. Azonban az anya becsülje meg hivatását, melyet Isten félelmében vállaljon magára. Nevelje gyermekeit úgy, hogy itt e földön hasznos munkát végezzenek és felkészüljenek Isten országára, az örök Haza számára. KE 79.2

A családban az anya hivatása szentebb, mint a trónján uralkodó királyé. Törekvése az legyen, hogy eljárásával gyermekeinek mindenben méltó példát nyujtson. Nemes, értékes ismereteket véssen szívükbe és oktassa őket, hogy embertársaik javára önfeláldozó életet folytassanak. Minden aggódó anyát serkentsen az a tudat, hogy helyesen nevelt gyermekei, — akikben benső értékek ragyognak: a szelíd és alázatos lelkület — egykor az Úr országában fognak fényleni. KE 79.3

Kérlek titeket, keresztény Anyák, értékeljétek hivatástokat és legyetek tudatában súlyos felelősségteknek, hogy ne magatoknak, hanem Isten dicsőségére éljetek. Krisztus nem önmagáért élt itt, hanem szolgai formát öltött. Elhagyta mennyei otthonát, felcserélte istenségét emberi formával, hogy példájával mutassa meg nekünk, mimódon lehetünk a mennyei család fiai és leányai, a mennyei Király gyermekei. De milyen feltételek mellett részesülhetünk ebben az áldásban? “Annakokáért menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr és tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2. Kor. 6, 17—18.) KE 80.1

Krisztus olyan mélyen megalázkodott, hogy Ő, aki Istennel egy volt, szolgai alakot öltött. Szülőföldje Názáret volt, a gonoszságáról hirhedt város. Szülei szegények voltak. Foglalkozása ácsmesterség volt és Jézus saját keze munkájával járult hozzá a család fenntartásához. Harminc éven át engedelmes volt szüleinek. Krisztus az élő példa. Megmutatja nekünk, hogy szorgalmas munkával miként gondoskodjunk azokról, akiket reánk bíztak. Krisztus mondotta tanítványainak, hogy az Ő országa nem e világból való, ahol mindenki csak a legmagasabb állásokra törtet. Krisztus, példaadással alázatosságra oktatta tanítványait; önfeláldozásra, mások javáért. Krisztus megalázkodott, de megalázkodása nem abban állott, hogy jellemét lebecsülte, hanem hogy Magát az emberrel azonosította. Ezt azért tette, hogy az embereket magasabbrendű életre, Magához felemelje. Mégis oly kevesen látták vonzónak Krisztus megalázkodását. A világ emberei mindig arra törekszenek, hogy mások fölé emelkedjenek, ámde Krisztus, az Isten egyszülött Fia, önmagát alázta meg, hogy az embert felemelje. Jézus őszinte tanítványa követni fogja Mestere példáját. KE 80.2

Ó, vajha korunkban minden anya becsülné missziójának szentségét, és ne arra törekedne, hogy gazdagabb szomszédjához hasonlítson, hanem Jézus példáját követve, kötelességét hűen teljesítené és Isten dicsőségére munkálkodna. Ha a mértékletesség helyes elveit már az ifjúságba elplántálnák, akkor a mértékletességi egyesületekre nem is lenne szükség. Akkor a szilárd jellem és erkölcsiség felülkerekedne, a kísértések Krisztus erejével legyőzhetők volnának. KE 81.1

Nagyon nehéz olyasmiről leszokni, ami egész életünkön át belénk gyökerezett. A mértéktelenség ördögének szörnyű az ereje és nem könnyű legyőzni. Ezért a szülők már otthon kezdjék meg, hogy megláncolják, és pedig azon alapelvek által, melyeket kora gyermekségüktől kezdve kicsinyeik lelkébe vésnek. Így remélhetik az eredményt. Anyák! Majd elnyeritek jutalmatokat, ha az Istentől nyert drága órákat gyermekeitek jellemének fejlesztésével töltitek el és őket arra szoktatjátok, hogy evésben-ivásban a mértékletesség szabályait gondosan betartsák. KE 81.2

A szülők szent kötelessége, hogy ügyeljenek gyermekeik testi és erkölcsi állapotára, hogy idegeik nyugodtak, kiegyensúlyozottak maradjanak és lelkük kárt ne szenvedjen. Apáknak és anyáknak érteniök kell az élet törvényeit, nehogy tudatlanságuk folytán megengedjék, hogy gyermekeik rossz irányba terelődjenek. Az étrend úgy a testi, mint a lelki egészségre kihat. Milyen óvatosaknak kellene az anyáknak lenniök, hogy a családi asztalt csak egyszerű és egészséges táplálékkal lássák el, mely nem gyengíti az emésztőszerveket, az idegeket nem izgatja. Ilymódon nem fog kárbaveszni minden jó tanításuk. KE 81.3

Sátán jól tudja, hogy nem uralhatja annyira a kedélyeket, ha az étvágyat féken tartják, ahelyett hogy kielégítenék. Ezért minden úton-módon megkísérli, hogy az embereket ebben félrevezesse. Az egészségtelen táplálkozás tompítja a lelkiismeretet, ködösíti az elmét és gyengíti az érzésvilágot. Azonban a bűnöző bűnét egyáltalában nem csökkenti az, hogy lelkiismeretét anyira eltompította, hogy teljesen érzéketlenné vált. Miután az egészséges kedélyállapot az életerők szabályszerű működésétől függ, mily gondosan kellene kerülnünk az izgatószerek használatát! Mégis sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, dohányoznak. Panaszolják a mértéktelenség pusztításait, de miközben az erős szeszesitalok ellen szónokolnak, dohányfüsttel telítik a levegőt. Mielőtt a bajok gyökerét fel nem ismerik, addig a dohányzásról vallott nézetek meg nem változtathatók. Vegyük csak jobban szemügyre a dolgot. Tea és kávé serkentik az erősebb izgatószerek utáni vágyat. Azután pedig kérdezzük meg a családot, vajjon az ételek elkészítése a mértékletesség szabályai szerint történik-e? Megtörténnek-e a szükséges javítások, hogy az egészséget és boldogságot szolgálják? KE 82.1

Minden őszinte keresztény uralni fogja vágyait és szenvedélyeit. Ha még nem szabadult meg az ínyencség kötelékeitől, akkor még nem őszinte, engedelmes szolgája Jézus Krisztusnak. Az élvvágy és a szenvedélyek kielégítése tompítja az igazság iránti fogékonyságot. Lehetetlen, hogy a Lélek és az Igazság ereje az embert testben, lélekben és elmében megszentelje, ha életét érzéki vágyak uralják. KE 82.2