Gondolatok a hegyi beszédről

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól (Mt 7:15)

Hamis tanítók támadnak majd, hogy benneteket a keskeny útról és a szoros kaputól eltérítsenek. Őrizkedjetek tőlük, mert — még ha juhok ruhájában járnak is — belül ragadozó farkasok. Jézus próbakövet is nyújt nekünk, amelynek segítségével a hamis tanítókat az igaziaktól megkülönböztethetjük: “Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?” HB 148.1

Nem azt mondja, hogy szép beszédeikről vagy fenséges hitvallásaikról ismerhetjük meg őket, hanem: Isten szava szerint kell őket elbírálnunk. “A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, nincs nékik hajnaluk” (Ésa 8:20). Milyen üzenetet hirdetnek ezek a tanítók? Vajon Isten tiszteletére és félelmére ösztönöznek benneteket? Arra serkentenek benneteket, hogy törvényei hűséges megtartásával mutassátok ki iránta érzett szereteteket? Ha az emberek nem érzik az erkölcsi törvények súlyát és fontosságát, ha Isten parancsolatait könnyelműen veszik, ha csak a legkisebb törvények egyikét is megszegik, és az embereket arra tanítják, hogy ők is így cselekedjenek: az ilyenek a mennyben nem nyernek megtiszteltetést, s minden ilyen igényük jogosulatlan. Azt a munkát végzik, amit egykor a sötétség fejedelme — Isten ellensége — kezdett. Nem minden ember Krisztusé, még ha nevét vallja és jelét hordja is. Sokan megszégyenülnek majd azok közül, akik Krisztus nevében tanítottak. “Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram, uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők” (Mt 7:22, 23). HB 148.2

Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők a helyes úton haladnak, miközben helytelenül cselekszenek. Bár Krisztust Uruknak vallják, és hiszik, hogy az Ő nevében nagy dolgokat cselekszenek, mégis a gonoszságot munkálják. “Szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.” Aki Isten szavát hirdeti, az “olyan nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedű; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat” (Ez 33:31, 32). HB 149.1

Ha azt állítjuk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, de nem követjük Őt, állításunk önmagában értéktelen. Az a Krisztusba vetett hit, amely lelkeket menthet meg, nem olyan, mint amilyet sokan színlelnek: “Higgyetek, higgyetek, és a törvényt nem kell megtartanotok!” — mondogatják. Ám az a hit, amely nem vezet engedelmességre, vakmerő elbizakodottság. János apostol így szól: “Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1Jn 2:4). Senki se gondolja, hogy a különleges sors vagy bizonyos csodálatos megnyilatkozások igazolják véleménye, élete helyességét. Ha az emberek könnyelműen beszélnek Isten szaváról, és saját benyomásaikat, érzelmeiket és tapasztalataikat Isten Igéje fölé emelik, akkor tudhatjuk, hogy nincs bennük világosság. HB 149.2

Az engedelmesség: a tanítványság próbaköve. A törvénye betartása útján teszünk bizonyságot állítólagos szeretetünk valódiságáról. Ha a szívünkbe fogadott tanok kiölik a bűnt, és lemosnak lelkünkről minden szennyet; ha az életszentség gyümölcsét termik, akkor feltehetjük, hogy e tanítások Istennek igazságai. Ha a jótékonyság, szívesség, gyengédség és részvét nyilatkozik meg életünkben; ha tiszta szívből örülünk a becsületes cselekedeteknek; ha nem magunkat, hanem Krisztust magasztaljuk — akkor tudhatjuk, hogy hitünk valódi hit. “Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk” (1Jn 2:3). HB 150.1