Gondolatok a hegyi beszédről

Ne aggodalmaskodjatok (Mt 6:25)

Aki az életet adományozta, jól tudja, hogy életünk fenntartása céljából táplálkoznunk kell. Aki testünket alkotta, tudja, hogy ruházatra is szükségünk van. Aki a magasabbrendű javakat is adományozta, vajon nem elégítené ki minden szükségletünket is teljesen? HB 97.2

Jézus a hallgatóság figyelmét a madarakra irányította, amelyek gondtalanul zengik dicsénekeiket; “nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a mennyei Atya eltartja azokat” (Mt 6:26). Azután megkérdezte tőlük: “Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?” HB 97.3

Ki ruházza fel a mezők liliomát?
Ki visel hű gondot az égi madárra? Útlan bújdosónak ki vezérli nyomát?
Kit nevez atyjának az atyátlan árva?
Él még a jó Isten —, ő engem is szeret,
Megadja, ha kérem, a mai kenyeret. (Arany János) HB 97.4

A hegyek és völgyek virágdíszt öltöttek. Jézus pedig a frissen harmatozó virágokra mutatva így szólt: “Vegyétek eszetekbe a mezők liliomait, mimódon növekednek.” Az emberi ügyesség utánozhatja a növények és virágok kecses formáját, valamint színét, de ki az, aki képes egyetlen virágnak vagy csak egy fűszálnak is életet adni? A legegyszerűbb útszéli virág is tőle nyeri erejét, aki ott fenn a végtelenben, a csillagok világát alkotta; tőle, belőle fakad az élet árja, amely minden teremtett lényt áthat. Keze ékesebben feldíszíti a mezők virágait, mint a királyok palástjaikat. “Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?” (Mt 6:30). HB 98.1

Ő szól így, a virágok Alkotója, aki a madarakat dalra készteti: “Vegyétek eszetekbe a mező liliomait!” “Tekintsetek az égi madarakra!” A természet szépségeiből jobban megismerhetjük Istent, mint a világ tudományából. A liliomok szirmaira olyan üzenetet írt Isten, amelyet csak az a gyermeke olvashat el, aki — önmagáról megfeledkezve — nem rabja a bizalmatlanságnak, önzésnek és a gondoknak. Vajon Isten — atyai szívének túláradó szeretete folytán — nem azért adta-e nekünk a dalos madarakat és a pompázó virágokat, hogy életünk útját megszépítsék, és kellemesebbé tegyék? Virágok és madarak nélkül is betölthetné puszta létezésünkhöz szükséges vágyainkat, de Isten nem elégedett meg azzal, hogy csupán a legegyszerűbb életszükségleteinket elégítse ki. Az égen, a földön és a levegőben pazarul szerteárasztotta drága ajándékait, hogy irántunk érzett szeretetéről beszéljenek. A teremtés szépsége csupán halvány sugara Isten dicsősége fényének. Ha tehát a természetet olyan dúsan felékesítette, hogy ezáltal örömet szerezzen, és boldoggá tegyen, vajon kételkedhetünk-e, hogy gondot visel legszükségesebb dolgainkról? HB 98.2

“Vegyétek eszetekbe a mező liliomait!” Kelyhével a nap felé forduló virág ugyanannak a nagy törvénynek engedelmeskedik, mint amely a csillagok világát uralja; életük mégis milyen egyszerűen szép és gyönyörűséges. Figyelmünket Isten — a virágok által — a Krisztuséhoz hasonló jellem szépségeire irányítja. Aki a virágokat ilyen pompásan felruházta, mennyivel inkább szeretné, hogy lelkünk Krisztus jellemének szépségét öltse fel! HB 99.1

“Vegyétek eszetekbe a mező liliomait” — mondta Jézus —, “mimódon növekednek.” A sötét, hideg földből vagy a folyók medrének iszapjából bújnak elő, bimbóznak és illatoznak. Ki gondolna erre a pompára, amikor a liliom durva, barna hagymáját látja? Ha azonban az Isten által beletáplált élete az eső és a napfény hatására feltárul, akkor megcsodáljuk bájos szépségét. Hasonlóan tárul ki Isten élete minden emberi lélekben is, aki magát a kegyelem munkájának átadja, amely áldásával éppúgy szétárad, mint az eső és napfény a természetben. Isten szava alkotta a virágokat; ez az ige kelti életre benned is Lelkének szépségeit. HB 99.2

Isten törvénye a szeretet törvénye. Ő a természet szépségeivel vett körül bennünket; tanulságunkra, hogy nem csupán azért élünk e földön, hogy földet műveljünk és építsünk; dolgozzunk, szőjünk és fonjunk, hanem hogy az életet Krisztus szeretete által széppé, örömteljessé és gyönyörűségessé tegyük. Miként a virágok, örvendeztessük meg mi is mások életét szeretetből fakadó szolgálatainkkal! HB 99.3

Apák és Anyák! Tanítsátok gyermekeiteket a természetből vett példák által! Vigyétek őket magatokkal a mezőre, a ligetek lombos fái alá; tanítsátok meg őket, miként olvashatják el Isten szeretetének üzenetét minden falevélen! A Teremtőről alkotott fogalmaitokat kapcsoljátok össze a virágokkal, fákkal és madarakkal! Neveljétek úgy gyermekeiteket, hogy mindenben, ami kedves és szép, Istennek irántunk érzett szeretetét lássák! Tegyétek vonzóvá előttük vallásos életeteket, s magasztaljátok állandóan Isten jóvoltát és törvényeit! HB 100.1

Értessétek meg gyermekeitekkel, hogy Isten végtelen szeretete átalakíthatja az ő természetüket is, s azt az istenivel tökéletes összhangba hozhatja. Értessétek meg velük Isten akaratát; hogy általa életük olyan üdítően bájossá válhat, hogy a virágokét is túlszárnyalja! Értessétek meg velük, amikor virágokat szednek, hogy azok Alkotója sokkal szebb, mint a virágcsoda. Így tárulnak fel előtte a zsenge gyermekszívek, s Ő — aki “mindenestől fogva szeretetreméltó” — lesz bizalmas barátjuk. Életük így átalakul tisztaságának képmására. HB 100.2