Pátriárkák és próféták

Fejezet 67 — Ókori és újabbkori varázslat

A Szentírás beszámolója arról a látogatásról, amit Saul az endori asszonynál tett, megzavarja a Biblia tanulmányozóját. Vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy Sámuel ténylegesen jelen volt a Saullal való beszélgetésen. A Biblia elegendő bizonyítékkal látja el azokat, akik ennek az ellenkezőjére következtetnek. Ha Sámuel — amint azt néhányan állítják, — már a mennyben volt, akkor őt onnan kellett megidézni. Ezt pedig vagy Isten, vagy Sátán hatalma cselekedte meg. Senki sem hiheti egy pillanatig sem, hogy Sátánnak hatalma volt arra, hogy Isten szent prófétáját lehívja a mennyből egy elhagyott asszony varázsigéinek megtisztelése céljából. Arra sem következtethetünk, hogy maga Isten hívta le őt a varázsló barlangjába. Nem, mert az Úr már nem volt többé hajlandó a Saullal való érintkezésre sem álmok, sem az Urim vagy a próféták által (lSám 28:6). Ezek voltak ugyanis az Isten és az emberek közötti érintkezés eszközei, amelyeket maga Isten jelölt ki erre a célra. Isten nem adta át senkinek üzenete közvetítésének eszközeit, legkevésbé nem Sátán ügynökeinek. PP 633.1

Maga az üzenet elegendő bizonyíték az eredetére. A célja nem az volt, hogy Sault bűnbánatra késztesse, hanem, hogy siettesse romlását. Ez pedig nem Isten műve, hanem Sátáné. Továbbá Saulnak a jövendőmondóval való tanácskozása volt egyik oka Isten által történt elvetésének és elpusztításának. “Meghala azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem őrzött meg, sőt az ördöngőst is megkereste, hogy megkérdezze; És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté őt, és adá az ő országát Dávidnak, az Isai fiának” (1Krón 10:13-14). A Biblia itt határozottan állítja, hogy a varázslás szellemét kérdezte meg és nem az Urat. Nem beszélt Sámuellel, Isten prófétájával, hanem a varázsló köz-benjárásával magával Sátánnal beszélgetett. Sátán nem mutathatta be az igazi Sámuelt, hanem csak utánozta őt, s ez a csalás megtévesztette Sault. PP 633.2

Az ókori varázslatnak és boszorkányságnak majdnem minden formája a halottakkal való lelki kapcsolat hitén alapult. Azok, akik gyakorolták a halottidézés művészetét, azt állították, érintkezésbe tudnak lépni az elhaltak leikével és ezek útján ismereteket nyernek az eljövendő eseményekről. A halottakkal való tanácskozásnak erre a szokására Ésaiás próféciájában találhatunk utalást: “És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?” (Ésa 8:19). PP 634.1

A halottakkal való kapcsolat hite alkotja a pogány bálványimádás sarokkövét is. A pogány istenekről azt hitték, hogy azok nem mások, mint az elhalt hősök istenített lelkei. Így a pogány vallás tulajdonképpen a halottak imádata volt. Ez világosan kitűnik a Szentírásból. Izrael Bál-Peórban elkövetett bűnéről szóló beszámolóban ezt a megállapítást olvashatjuk: “Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival. Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen” (4Móz 25:1-3). A zsoltáríró elmondja, hogy milyen istenek is voltak azok, akiknek ezeket az áldozatokat bemutatták. Az izraeliták ugyanezen hitehagyásáról beszélve, azt mondja: “Majd hozzácsapódtak a Bál-Peórhoz, és ették a holtak áldozatait” (Zsolt 106:28), vagyis azokat az áldozatokat, amelyeket a holtaknak áldoztak. PP 634.2

A halottak istenítése és a velük való állítólagos kapcsolat is kiemelt helyet foglalt el a pogányság majdnem minden rendszerében. Azt hitték, hogy az istenek a halottak útján közlik akaratukat az emberekkel, és amikor az emberek kérik, tanácsot is adnak. Ilyen közvetítő helyek voltak Róma és Görögország híres jósdái is. PP 634.3

A halottakkal való kapcsolatban, a velük való érintkezés lehetőségében való hitet mind a mai napig megtartották még az úgynevezett keresztény országokban is. A spiritizmus neve alatt széles körben elterjedt az olyan lényekkel való érintkezés gyakorlata, akikről állítják, hogy a meghaltak szellemei. A spiritiszták azoknak a rokon-szenvét veszik igénybe, akik szeretteiket elveszítették. Lelki, szellemi lények néha megjelennek egyes embereknek elhalt barátaik alakjában és beszámolnak nekik olyan eseményekről, amelyek egykor kapcsolatban voltak velük földi életük folyamán és olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket akkor is megtettek, amikor még éltek.Ezen az úton arra a hitre vezetik el az embereket, hogy az ő elhunyt barátaik valójában angyalok, akik felettük lebegnek és érintkeznek is velük. Azokat, akiket. így az elhunytak szellemeinek feltételeznek, bi-zonyos bálványimádásban részesítenek és azok szavainak nagyobb súlya van, mint Isten szavának. PP 634.4

Mindazonáltal sokan vannak olyanok is, akik a spiritizmust merő csalásnak tekintik. Azokat a megnyilatkozásokat, amelyek támogatják a spiritizmus természetfeletti jellegét, a médiumok csalásának tartják. Igaz az, hogy a trükkök eredményeit gyakran valódi megnyilatkozásokként kényszerítik rá az érdeklődőkre, ugyanakkor az is igaz, hogy néha a természetfeletti hatalomnak is vannak észrevehető bizonyítékai. Sokan elvetik a spiritizmust, mint az emberi ügyesség vagy ravasz akarat eredményét. Amikor szembe találják magukat olyan megnyilatkozásokkal, amelyeket nem tudnak ezen az alapon megmagyarázni, akkor elismerik a spiritiszták állításait. PP 635.1

Az új idők spiritizmusa az ókori boszorkányság és bálványimádás formái -amelyeknek alapja a halottakkal való kapcsolattartás — arra az első hazugságra épülnek, amellyel Sátán elámította Évát az Éden- ben: “Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, [...] olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3:4-5). Mindkettő ugyanazon a hazugságon alapszik, amely a hazugság atyjától származik. PP 635.2

Isten kifejezetten megtiltotta a hébereknek, hogy bármi módon kapcsolatban legyenek a halottakkal. Isten hathatósan becsukta előttük a halottakkal való érintkezés ajtaját, mikor azt mondta: “[...] a halottak semmit nem tudnak [...] és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik” (Préd 9:7-8). “Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsolt 146:4).Az Úr kijelentette Izraelnek: “Amely ember pedig az igézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül” (3Móz 20:6). PP 635.3

Az “ismerősök szellemei” nem a halottak lelkei voltak, hanem gonosz angyalok, Sátán hírnökei. Az ókori bálványimádásról — amely magába foglalta úgy a halottak imádását, mint a velük való bensőséges kapcsolatot — a Biblia kijelenti, hogy az nem más, mint a démonok imádása. Pál apostol arra inti keresztény testvéreit, hogy semmiképpen se vegyenek részt pogány szomszédaik bálványimádásában. Azt mondja: “[...] amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben” (1Kor 10:20). A zsoltáríró, amikor Izraelről beszél, azt mondja, hogy “feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek”, és a következő versben megmagyarázza, hogy “[...] Kánaán bálványainak” áldozák fel őket (Zsolt 106:37-38). A halottak imá- dásában valójában a démonokat imádták. PP 636.1

Az új kor spiritizmusának ugyanez az alapja és ezért valójában nem más, mint a démonok imádásának új köntösbe öltöztetése, amelyet Isten régen elítélt és megtiltott. A Szentírás előre megmondta: “[...] az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén” (lTim 4:1). Pál a Thessa- lonikabeliekhez írt második levelében Sátán különleges munkájára mutat rá a spritizmusban, mint közvetlenül Krisztus második advent- je előtti eseményre. Krisztus második eljöveteléről beszélve kijelenti, hogy ennek az erőnek “[...] eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” (2Thess 2:9). Péter, amikor leírja mindazokat a veszedelmeket, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie az utolsó időben, azt mondja, hogy amint voltak hamis próféták, akik Izraelt bűnbe vitték, úgy lesznek majd hamis tanítók: “[...] akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát” (2Pt 2:1-2). Az apostol itt a spiritiszta tanítók jellegzetes tanításai közül az egyik legfontosabbat mutatja ki, hogy nem ismerik el Krisztust Isten Fiának. Az ilyen tanítókra vonatkozólag a szeretett tanítvány, János a következőket jelenti ki: “Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az anti- krisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút” (1Jn 2:22-23). A spiritizmus azzal, hogy megta-gadja Krisztust, megtagadja az Atyát is és a Biblia ezt az antikrisztus megnyilvánulásának jelenti ki. PP 636.2

Saul végzetének megjövendölésével, ami az endori jövendőmondó asszony útján történ, Sátán egész Izraelt tőrbe akarta csalni. Azt remélte, hogy ez a tény az egész népet a varázslóval szembeni bizalomra serkenti és majd elmennek hozzá tanácsot kérni. Ilyen módon elfordulnának Istentől és Sátán vezetése alá kerülnek. Az a csalétek, amellyel a spiritizmus vonzást gyakorol a sokaságra nem más, mint az a színlelt hatalom, amellyel állítása szerint félre tudja húzni a lepelt a jövőről és az emberek elé tudja tárni azt, amit Isten elrejtett. Isten az ő szavában már megmutatta nekünk a jövendő nagy eseményeit — mindazt megmutatta, aminek ismerete lényeges számunkra — és Isten megbízható jelzőtáblát adott, hogy el ne essünk a reánk váró veszedelmek között. Sátán szándéka; hogy elpusztítsa az emberek Istenbe vetett bizalmát; hogy elégedetlenekké tegye őket életük körülményeivel; hogy rávegye őket azoknak az ismereteknek a keresésére, amelyeket Isten bölcsen eltakart előlük, és; hogy megvessék azt, amit Isten kijelentett nekik szent szavában. PP 637.1

Sokan vannak, akik nyugtalanokká válnak, ha nem tudják ügyeik határozott kimenetelét. Nem tudják elviselni a bizonytalanságot és türelmetlenségükben visszautasítják a várakozást, hogy meglássák Isten üdvösségét. A rossztól való félelem majdnem őrületbe sodorja őket. Szabad utat engednek lázadozó érzéseiknek és szenvedélyes szomorúságukban ide-oda szaladgálnak és igyekeznek mindazt megtudni, amit Isten nem tárt a szemük elé. Ha bíznának Istenben és kitartóan imádkoznának is, akkor megtalálnák az isteni vigasztalást.Istennel való lelki közösségük lecsillapítaná zaklatott lelküket. A megfáradtak és a súlyosan megterheltek nyugalmat találnának lelküknek, ha Jézushoz mennének. Ha azonban nem vesznek tudomást azokról az eszközökről, amelyeket Isten rendelt vigasztalásukra, és más forrásokhoz folyamodnak abban a reményben, hogy ezeknél a forrásoknál mindazt megtalálhatják, amit Isten nem adott tudtukra, akkor Saul végzetes tévedését követik el, és csak a gonosz tudás ismeretét találják meg. PP 637.2

Isten előtt nem helyes az ilyen eljárás. Nemtetszését a legvilágosabb szavakkal fejezte ki. A türelmetlenség — a jövőt eltakaró lepel felfedése — mindig az Istenben való hit hiányát jelzi és megnyitja a lelket a csalás nagy mesterének indítványai előtt. Sátán ráveszi az embereket, hogy azokkal tanácskozzanak, akik látnoknak nevezik magukat. Ezek azzal, hogy kinyilatkoztatják a múlt elrejtett vagy elfeledett dolgait, bizalmat ébresztenek Sátán munkatársainak hatalma iránt és elhitetik, hogy meg tudják nekik előre mondani a jövőben történő dolgokat is. Tapasztalatával, amelyet a hosszú korszakok alatt szerzett, Sátán következtetni tud az okból az eredményre, és gyakran előre jelzi az emberek életének néhány eljövendő eseményét. Így Sátán képes becsapni és hatalma alá terelni a szegény, félrevezetett lelkeket, hogy akarata szerint vezesse őket. PP 637.3

Isten így figyelmeztet erre a veszélyre bennünket prófétája útján: “És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tu- dakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok,akiknek nincs hajnalok” (Ésa 8:19-20). Kell-e azoknak, akiknek végtelen bölcsességű és hatalmú szent Istenük van a varázslókhoz menni, akiknek a tudománya a mi Urunk ellenségétől származik? Maga Isten az ő népének a világossága. Isten azt parancsolja az ő népének, hogy szemeiket függesszék arra a dicsőségre, amely el van takarva az emberi tekintet elől. Az Igazságosság Napja küldi ragyogó sugarait a szívbe. Világosságát egyenesen a mennyei királyi széktől kapja. Szükségtelen elfordulniuk a világosságnak e forrásától és odafordulni Sátán követeihez. PP 638.1

A démon Saulhoz intézett üzenetének — ámbár ez a bűn vádolása volt — nem Saul megreformálása volt a célja, hanem az, hogy pusztulásra és végromlásra ösztönözze őt. Mindazáltal az szolgálja a kísértő szándékát legjobban, ha az embereket hízelkedéssel csábítja a romlásba. A démon-istenek tanítása az ókori időkben aljas feslettsé- gekből táplálkozott. Az isteni szabályokat, mivel azok kárhoztatták a bűnt és érvényre juttatták az igazságot, egyszerűen félretolták. Az igazságot könnyedén vették vagy elvetették. Az erkölcstelenséget nemcsak megengedték, hanem még ajánlották is. A spiritizmus tulajdonképpen azt hirdeti, hogy nincs sem halál, sem bűn, sem ítélet, sem megtorlás; hogy “az emberek el nem bukott félistenek”; hogy a kívánság a legfőbb törvény; és hogy az ember csak önmagának tartozik számadással. A korlátok, amelyeket Isten emelt az igazság, az erkölcsi és a nemi tisztaság és a tisztelet megőrzésére, már leromboltattak és így sokan felbátorodtak a bűn elkövetésére. Az ilyen tanítás nem azt bizonyítja-e, hogy ugyanazon forrásból ered, mint a démonok imádása? PP 638.2

Az Úr Izrael elé tárta a gonosz lelkekkel való közösség következményeit, és ezt láthatták is a kanaániták utálatosságaiban. A kana- ánitákban nem volt semmi szeretet, bálványimádók, paráznák és gyilkosok voltak, teljesen romlott gondolatokkal, cselekedetekkel. Az emberek a saját szívüket sem ismerik, mert “csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jer 17:9). Isten azonban megérti a romlott emberi természet hajlandóságait. Akkor éppen úgy, mint most is, Sátán mindig arra törekedett, hogy kedvező feltételeket teremtsen az Isten ellen való lázadásra, hogy Izrael népe éppen olyan utálatos legyen Isten előtt, mint amilyenek voltak a kanaániták. A lelkek ellensége mindig éber és azonnal megnyitja a csatornákat, amelyeken a gonoszság akadálytalanul folyik belénk, mert azt akarja, hogy elpusztuljunk és elítéltessünk Isten előtt. PP 639.1

Sátán elhatározta, hogy uralmát megtartja Kánaán földjén. Amikor pedig Kánaán Isten gyermekeinek lakóhelyévé lett és Isten törvénye lett az ország törvénye, akkor kegyetlen és rosszindulatú gyűlölettel gyűlölte Izraelt, kitervelve megsemmisítésüket. A gonosz lelkek munkálkodása által idegen isteneket mutatott be nekik. A tör-vényszegés miatt, amelyet elkövettek, a választott nép végezetül szétszóródott az ígéret földéről. Ezt igyekszik Sátán napjainkban is megismételni. Isten elválasztja népét a világ utálatosságától, hogy megtarthassák az ő törvényét. Ezért “[...] atyánkfiainak vádolója” (Jel 12:10) nem ismer határt. “[...] mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12). Az ígéret földje éppen előttünk van és Sátán elhatározta, hogy elpusztítja Isten népét és kirekeszti őket örökségükből. A felhívás: “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok”(Mk 14:38) sohasem volt időszerűbb és szükségesebb, mint most. PP 639.2

Az Úr szava, amelyet az ókor Izraeléhez intézett, ebben a korszakban is szól az ő népéhez: “Ne menjetek igézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessé- tek” (3Móz 19:31). “Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli” (5 Móz 18:12). PP 639.3